December 15-i parlamenti felszólalásában a miniszterelnök lényegében bűnözők gyülekezetének nevezte a Jobbikot. Azt gondolom, hogy példátlan dolognak számít az, hogy hivatalban lévő miniszterelnök egy parlamentben ülő ellenzéki pártot ilyen komoly vádakkal illessen. Orbán Viktor nagyon súlyos kijelentéseket tett az ország nyilvánossága előtt, amelyek egy normális demokráciában nem maradhatnának következmények nélkül.

Nehéz megjósolni, hogy milyen irányba haladnak tovább az események, de nagy vonalakban talán felvázolható, hogy mire számíthatunk.

Elsőként tételezzük fel, hogy Orbán Viktor valóban rendelkezik a Jobbik bűnösségét bizonyító információkkal. A miniszterelnök nyilván nem maga nyomozott a Jobbik után, hanem a megfelelő hatóságoktól kapta a tájékoztatást és ezekre utalt parlamenti felszólalásában.

Egy normálisan működő jogállamban ezek után nem maradna más hátra, mint az, hogy a hatóságok belátható időn belül nyilvánosan is eljárást indítanak a Jobbik bizonyos politikusai és/ vagy támogatói ellen. A miniszterelnök vádjai ugyanis olyan súlyosak, hogy azokat nem lehet következmények nélkül hosszú hónapokon át lebegtetni.

Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy a Fidesz vezérkara a rendelkezésére álló információk birtokában elsősorban politikai hadjáratot indít a Jobbik ellen, melynek fő célja a radikális párt szétzilálása. Ebben az esetben a hatóságoknak nem sok esélyük marad egy valóban pártatlan eljárás lefolytatására. A terhelő információkat a Fidesz kampánygépezete valószínűleg megpróbálja apránként, kis adagokban a közvélemény elé tárni, ezzel a lehető leghosszabb időre elnyújtva az eljárást, s a lehető legnagyobb politikai kárt okozva ellenfelének.

Azt sem zárhatjuk ki azonban, hogy Orbán Viktor blöffölt. Valójában semmiféle olyan bizonyíték nem áll rendelkezésére, amely arra utalna, hogy a Jobbik bűnözők által „kitartott párt” lenne. Ebben az esetben nagy kérdés, hogy a miniszterelnök csak hirtelen felindulásból vágott ilyen kemény dolgokat a Jobbikos képviselők fejéhez, avagy egy átgondolt stratégia részeként hangzottak el szavai.

Ha a legrosszabb forgatókönyvben gondolkodunk, akkor könnyen adja magát a feltételezés, hogy Orbán egy újabb lépést kíván tenni az illiberális demokráciák irányába. Beszéde lényegében egy programadó beszéd volt, melyben a hatóságok számára „megjelölte a cselekvés helyes irányát”. Én mindazonáltal nem feltételezném, hogy a kormánypárt rendőrállami eszközökkel akarná megfélemlíteni a Jobbikot.

Elképzelhető tehát, hogy Orbán Viktor többé-kevésbé előre megfontolt szándékkal ment neki ilyen durván a Jobbiknak, de nem kíván visszaélni a hatalom kínálta lehetőségekkel. Vagyis a menekültválság nyomán megerősödött kormánypárt a sikeresen lezajlott pártkongresszus után elérkezettnek látta az időt, hogy politikai eszközökkel leszámoljon fő riválisával, a Jobbikkal. Ezzel a beszéddel Orbán Viktor erőteljes üzenetet küldött a nemzeti radikalizmussal szimpatizáló jobboldali szavazóknak is: nincs átjárás a Fidesz és a radikális párt között, az ingadozóknak el kell dönteniük, hogy kinek az oldalára állnak. Feltételezhető, hogy Orbán beszéde csak a nyitánya volt egy módszeres politikai hadjáratnak, melynek végső célja a Jobbik teljes ellehetetlenítése.

Végül azzal az eshetőséggel is számolnunk kell, hogy a parlamenti vita hevében a miniszterelnök egyszerűen elvesztette türelmét és szavai súlyát nem érzékelte kellőképpen az adott pillanatban. Ebben az esetben marad a kármentés a jól bevált politikai eszközökkel. A legvalószínűbb, hogy a Fidesz megpróbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, egyéb aktuális ügyek előtérbe helyezésével (menekültek, CSOK, a Simicska kontra főváros ügy) igyekszik feledtetni a miniszterelnök meggondolatlan kijelentéseit.

Azonban, ha Orbán tényleg nem mondott igazat, akkor elvben könnyen célpontjává válhatna egy jól felépített, karaktergyilkos kampánynak. Elég csak arra gondolnunk, hogy 2006 után hányszor utalt arra, hogy hazug politikus nem vezetheti Magyarországot. Mindezt most nagyon könnyű lenne ellene fordítani. Ám egy ilyen akció csak akkor lenne igazán hatásos, ha az ellenzéki pártok képesek lennének valamiféle összehangolt stratégiát követni. Ennek azonban vajmi kevés az esélye. Ettől függetlenül jó lenne, ha tisztán láthatnánk az ügyben, mert ha Orbán igazat mondott, akkor az adófizetők pénzéből ne finanszírozzunk tovább egy bűnözők által kitartott pártot, ha pedig hazudott a miniszterelnök, akkor vállalja a következményeit.